A kincs szó hallatán mindenkinek más jut eszébe, más értékrend rajzolódik ki, talán vizuálisan is más képek bukkannak elő a múltból, sejlenek fel a jelenben. Életünk megannyi területén mindenkinek más a fontos, más a kincs. És ez így van rendjén. Nincs ebben semmi kivetnivaló, emberek vagyunk, ezáltal színesen különböző, bár sokszor nagyon is hasonló nézetekkel és fontossági sorrenddel. A címre utalva, vajon mi lehet közös kincse több embernek? Mi lehet az, ami számukra ugyanolyan fontos, becses és a szívükben hordozzák? Mi köthet össze ennyi embert úgy, hogy arról a legnagyobb egyetértésben mindannyian azonos nézetet vallanak? Mi egyáltalán az a gyülekezeti kincs? Erre a kérdésre nagyok sok jó választ lehet adni... Augusztus és szeptember hónapban a büki és szakonyi evangélikusok több alkalommal is részesülhettek ebben a kincsben, ami nem volt más, mint az együtt töltött idő, a gyülekezet építése. A szakonyi evangélikus templom eredeti oltárképe a budapesti Országos Evangélikus Múzeum kiállításának állandó darabja. A  restaurálást követő állapotban a gyülekezeti tagok még nem láthatták. Ezért is volt nagy öröm és egyben büszkeség is részt venni azon a gyülekezeti kiránduláson, melynek fókuszában az oltárkép és az evangélikus múzeum kiállításának megtekintése állt, ahol személyesen dr. Harmati Béla múzeumigazgató volt a tárlatvezetőnk. A múzeumlátogatást követően a Margitszigeten folytatódott a napunk, ahol a zenélő szökőkút látványossága mellett sok tartalmas beszélgetésben volt részünk. A nyár végeztével egyházunkba is beköszöntött a tanévkezdés. A tanévnyitó istentiszteleten minden bölcsődét, óvodát és iskolát kezdő gyermek áldásban részesült a gyülekezet lelkészével és hitoktatókkal együtt. Szeptember 14-én pénteken érkezett Bükre Finnországból, Kangasniemiből egy tíz fős delegáció, mely azt az evangélikus gyülekezetet képviselte, mellyel 2015-ben a Büki Evangélikus Egyházközség írásban is rögzítette együttműködését. A péntek estétől hétfő reggelig tartó vendégeskedés bővelkedett a minőségi együtt töltött időben, hosszú órákig tartó kötetlen beszélgetésekben, együtt elfogyasztott ebédben, vacsorában, közös éneklésben. A gyülekezeti napot Szakonyban a gyülekezeti házban rendezték meg a Bükön tartott vasárnapi közös istentisztelet után. A büki és szakonyi testvérek terített asztal mellett a finn testvérekkel közösen élhették át az összetartozás kincsét, melyben a legfontosabb pont a szeretet volt. A finom szakonyi ebédet követően, melyet a gyülekezeti tagok készítettek nagy odaadással, Bük város nevezetességeit és a büki lakosok életének legfontosabb helyszíneit mutattuk be. Mindannyian, akik részesei lehettünk ezeknek a gyülekezeti alkalmaknak, szívünkben hálával és sok-sok kinccsel gazdagodhattunk, mely erősíti és építi gyülekezeteink életét és összetartozását.