Üdvözöljük Bük Város weboldalán!

2010 szeptember 04.
szombat - Rozália

Történelem

A település területe már a bronzkortól lakott volt. A honfoglaló magyarok is megtelepedtek itt a X. század elején. Első temploma a XII. században épült, ennek közelében volt az oklevélben először 1271-ben említett Byk falu. AXV. századtól már három Bük nevű falu létezett egymás mellett. Lakóik köznemesek és jobbágyok voltak. Az Árpád-házi királyok idején és a XIV. században a Büki-család volt a legismertebb. A XVII-XVIII. században a mankóbüki Horváth- és a felsőbüki Nagy-családból került ki több megyei vezető és várkapitány.

A XIX. század első felének Felsőbüki Nagy Pál volt neves országgyűlési követe. Hatásos szónoklataiban kiállt a magyar nyelv fejlesztése és a jobbágyok sorsának enyhítése érdekében. A három Bük polgári fejlődését az 1860-as évek vasútépítése, majd az 1869-től működő cukorgyár gyorsította meg. A három falu egybeépült, és 1902-ben Bük nagyközség néven egyesült. A XIX. század végétől különböző egyesületek jöttek létre a településen. Működésük nyomán élénk közösségi és kulturális élet alakult ki. Az 1850. évi népszámláláskor 1571 lakosa volt a három községnek. Ez 1910-re 2965 főre emelkedett.

Az első világháború közel száz büki áldozatot követelt. 1917-ben leégett a cukorgyár. Az üzemet a tulajdonosok nem építették újjá. A munkások nagy része kenyér nélkül maradt, sokan elvándoroltak a községből - egy részük a tengeren túlra.

A második világháború is közel száz büki életét rövidítette meg. 1945 tavaszán 115 büki család kapott néhány hold földet, 119 pedig új házhelyet. A villanyt 1946-ban vezették be a faluba. 1949-ben megkezdődött a szocialista szektor kialakítása Bükön is. Gépállomás költözött a volt cukorgyári műhelyekbe, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek alakultak. E munkahelyek szerény megélhetést biztosítottak dolgozóiknak.

A Répce folyó 1965. évi nagy árvize több mint 100 büki lakóházat döntött romba, vagy jelentősen megrongált. Országos segítséggel új házak épültek, új utcák jöttek létre településünkön. Az árvíz után kimélyítették és lefedték a középbüki részen keresztülhaladó árkot. Környezetét és ezzel a falu közepét gyönyörűen parkosítottuk. 1972-ben átadásra került a vezetékes ivóvizet biztosító víztorony. A 80-as évek végére elészült a település szennyvízhálózata, a 90-es évek elején pedig megtörtént a gázhálózat kiépítése.

Az 1950-es évek végén kőolaj helyett melegvizet találtak a község határában. E fúrásra építve 1962-ben kezdte meg működését - idényjelleggel - a gyógyfürdő. A következő években újabb medencék és kiszolgáló létesítmények épültek az egyre virágosabb üdülőterületen. 1972-től üzemel a fedett fürdő, 1997-től pedig a rekreációs park. A szépen parkosított területen kempingekkel, szállodákkal, üzletekkel és más kiszolgáló létesítményekkel együtt valóságos kis fürdőváros alakult ki az elmúlt évtizedekben. Az 1970-es évektől Bükfürdő nemzetközi jelentőségű üdülőhellyé vált. A fürdő területén végbemenő fejlődés jelentős változásokat hozott a település életében is. A lakosság fogyása megállt (1970-ben 2580 fő volt a község lélekszáma), majd emelkedni kezdett. A 40-es években a lakosság 70 százaléka mezőgazdaságból élt, ma már csak az aktív keresők 9 százaléka dolgozik e szektorban, viszont 68 százalékuk a szolgáltatásban. Panziók, kempingek, üzletek és vendéglők sora nyílt. A korábbinál jóval több és nagyobb ház épült, illetve a meglévőket bővÍtették. Ma már több mint 600 család fogad vendégeket házában vagy üdülőjében.