A városi könyvtár Olvasószemüveg elnevezésű író-olvasó találkozóján Nagy Bandó András hozta el gyerekverseit, humoros írásait és mély érzéseket közvetítő regényeit Bükre. Délelőtt interaktív verses-dalos gyermekműsorával az egekig fokozta a hangulatot, míg este 2,5 órán keresztül ontotta magából a humort, a verseket és életének meghatározó pillanatait.

Szem nem maradt szárazon, főként a nevetés miatt a délelőtti Mutassunk Szamárfület! c. gyerekprogramon. Mi ennek a címnek az apropója, hogyan találta ki?

A kiadómnak kerestem nevet. Olyat, amit nem jegyzett be még egy cég sem, illetve hagyományőrző jelleggel is bír, hiszen benne marad a névben valami, ami elkopna, elveszne nélküle.  Így lett a Szamárfül, ami nekem jelenti még a felhajtott könyvlapot, a füzet sarkát, ám ma egy tabletező gyerek nem tudja már mi az. Ebben a címben benne van három réteg. Egy, tudunk a világnak szamárfület mutatni, tudunk játszani, gyerekek maradni? Kettő, mutatom a Szamárfül kiadóm verseit és három, ténylegesen van egy csacsis versem.

Több mint 20 verses, mesés kötete jelent meg gyerekeknek. Kik azok, akiken kipróbálja a megszületett műveket?

Amíg Orfűre járt hozzánk unokám, vele sokat verseltünk. Hat éve született meg kicsi lányom, most vele teszem ezt. Hanna unokám már ötödikes. A tankönyvekben egyre több versem jelenik meg és osztálytársai nagyon büszkék arra, hogy velük jár Hanna, akinek nagyapja írta azokat a verseket.

Minden könyve gazdagon illusztrált. Mesélne arról, hogy kinek a munkái ezek?

Az első könyveimet magam rajzoltam, hiszen pénzem sem volt illusztrátorra. Karikatúristaként könnyen ment. Ha végiggondolom, a legtöbbet tényleg magam illusztráltam, de egy-egy kötetemet szegedi, pécsi, szekszárdi iskolások, egy barátom, valamint egy nagyon tehetséges 15 éves szegedi leány rajzolta. Százszorszép versgyűjteményem rajzait maguk a gyerekek is ki tudják színezni.

Az est A Kocka utcától Toscanaig című programmal folytatódik. Mit hozott a hallgatóságnak? Úti élménybeszámolót vagy az elmúlt 30 évből ad ízelítőt?

Röviden mondhatnám „my út”, de valójából életemnek azt a spektrumát foglalja össze, amely a Kocka utcából, az önálló estjeimből indult el. Sokan ismertek meg onnan. A Sosem volt Toscana című regényem pedig fémjelzi az útnak azt a részét, ami a kiteljesedést hozta számomra. A ma estével úgy akartam ezt az időszakot megmutatni, hogy beszélek múltbéli, humoros létemről, illetve a verseken át, hogyan is jutottam el a regényírásig.

Össze lehet foglalni 30 évet egy rövid előadásban?

Nem lehet. Főleg azért, mert az életemet nem tudom határozottan felosztani. Az egy folyamat, átfolyásokkal, amelynek persze szakaszai vannak visszamenőleg. Amikor kőműves kisiparossá lettem, akkor már felléptem, mint humorista vagy konferanszié. Karikaturista és fotós munkámat sem adtam fel mellette. Én egyféle dolgot sohasem csináltam és nem csinálok. Otthon úgy írok – ha valaki látná, megőrülne tőlem -, hogy készítek egy publikációt, mellettem szól Mozart és közben előttem a tévében megy az Atletico Madrid – Bayern meccs. Figyelek mindegyikre. Én a korom miatt nem engedhetem meg azt a luxust, hogy elherdáljak akár egy percet is az életemből. Nem érzem, hogy nyugdíjas lennék. A kislányom emlékeztet erre mindennap. A párommal úgy élek, mintha ma kezdtük volna fiatalon az életünket.

A sokféle tevékenység közben mit jelent az írás? Megtalálta önmagát vele, benne?

Mindig az a legfontosabb, amit éppen csinálok. Áprilisban kb. 25 írásom jött ki a neten és közben voltam az egyhetes nászutamon. Oda is azért mentem el, hogy a Sosem volt Toscana meglegyen. Most már megvolt Toscana, amiből persze a könyvem folytatása születik meg. Én nem azért írok, hogy sok vagyonom legyen. Én azért írok, mert jó írni és van véleményem a világról. Még csak nem is az igazságot írom le, hanem az általam vélt igazságot. Még ha sokan nem is szeretnek azért, mert korrekt módon kimondom, amit én vélek.

Széles a paletta könyvtermésében is. Megtartotta írásaiban a fanyar humorát?

Ajaj! A harmadik kiadást élte meg a Könyv azoknak, akik utálnak olvasni c. kötetem, amelytől hahotázni szoktak. De ott van az Isten bikiniben, ami a teremtéstörténettől Steven Hawkingig öleli fel a világmindenséget szarkasztikus humorral, eszelős ötletekkel és fölvillanyozó gondolatok sokaságával. Az Egyedül állok könyvem a humorista éveimnek összegzése, vagyis 40 év 800 oldalon. Őrületes nagyság.

Mi van még a tarsolyában? Mesélne terveiről?

Éppen készen lett megint két könyvem. Az egyik könyv az Aranka-kor címet kapta. Aranka az a gyomnövény, amely rátelepszik a gazdanövényre, s előbb legyengíti, majd megöli. Ez az ÁVH az én metaforámban. A főhősöm élő személy volt, aki most a 301-es parcellában nyugszik. Egy család nyolc gyerekkel, sok megpróbáltatással. Azt gondolom, az összes könyvem azért íródott, hogy ez a könyvem megszülethessen. Itt van az agyamban, a szívemben. Életem egyik, ha nem a legfontosabb műve. A másik Csodás Kapolcs verses-mesés története. A válaszom, hogy már ez a két könyv sem volt a terveimben. Azt gondoltam, 65 évesen lezárom az életművemet, s ami utána jön, az már ráadás. De a ráadás, lehet, még hatalmasabb köteg lesz. 45 könyv van mögöttem, ami 16 év termése. Sok tervem van, s könyvkezdemények a számítógépemben. Három is. Mikor éppen mi sarkall arra, hogy foglalkozzam velük. Nem lehet tudni. Pacemakerrel a mellkasomban is az életre kényszerít a sok feladat. A lényeg, mindaddig életben tud maradni az ember, amíg dolga van.

Nagy Bandó András közvetlensége, rendkívül barátságos természete, fáradhatatlansága és az a hihetetlen aktivitása, amelyet 69 évesen is sugároz, biztosíték utolsó gondolataira. Mindazt, amit ír, tesz, óriási szenvedéllyel teszi. Fontos számára, hogy mindig könyvek nélkül térjen haza, mert akkor tudja, ami tollából megszületett, azt már másik személy szívvel olvassa.

(Haizler Lászlóné)