Június 13-án Robban a nyár címmel tanévzáró partit szervezett a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvár. E program keretében tartották meg a gyereknapon Fluor Tomi lábtörése miatt elmaradt Wellhello koncertet is. Az Atriumban több, mit ötszázan voltak kíváncsiak a jelenlegi egyik legnépszerűbb együttesre.

A koncertet követően a kérdéseinkre Diaz válaszolt.

2014-en alakult a zenekar, de Fluor Tomival már jóval korábbról ismeritek egymást. Két különböző stílust képviseltetek, hogy jött az ötlet, hogy összeálljatok egy zenekarban, és egy harmadik közös stílust hozzatok létre?

Ez érdekes, mert ez nem úgy jött, hogy álljunk össze, hanem ez tök természetesen alakult. Elkezdtünk közösen dolgozni. Én csak dalt írtam, Tomi meg írt hozzá szöveget és így készült el az első dal, amiben a Hősök nevű csapat egyik tagja volt benne. Ott még én előadóként nem is voltam benne, aztán csináltunk utána egy számot, ami véletlenül úgy készült el, hogy benne lettem. Tomi azt mondta, hogy szeretne bele vokalistát, csak még nem tudja, hogy kit. Én meg fölénekeltem otthon, amit elképzeltem. Akkor mondta a Tomi, hogy nem tudom ki ez a haverod, aki énekelt, de benne lehetne a számban. Akkor mondtam:  örülök, hogy tetszik, mert én vagyok. Szóval ez így történt, nem volt ez eltervezve. Így hozta a sors, így alakult. Jó barátok is lettünk időközben, ami meg talán még fontosabb. Mert így a színpadon is meg az életben is megtaláljuk a közös hangot.   

Tomi fiatalon kezdte előadói karrierjét, míg te zeneszerzőként vettél részt több nagysikerű lemez munkálataiban. Ami a színpadi rutint illeti, komoly hátránnyal indultál. Mennyire volt ez zavaró?

Sokan nem tudják, de azért én a Tomival jártam egy évig előtte fellépni. Mármint a Wellhello előtt. Falunapokon, meg elég érdekes szituációkban léptünk föl. Szóval gyűjtöttem, szívtam magamba elég sok tapasztalatot. Nyilván ő sokkal rutinosabb volt, de most jelenleg köszönhetően annak is, hogy a Wellhello létrejötte előtt felléptünk egy évig közösen, tulajdonképpen teljesen ismerjük egymás rezdüléseit, tudjuk, hogy mire, hogy reagál a másik, így abszolút most már egyensúlyban vagyunk.   

Van konkrét korosztály, akit meg akartok célozni a zenétekkel?

Nem, abszolút nem volt ez így belőve, ahogy az sem, hogy ennek ekkora sikere lesz. Ezt így megcsináltuk, mi nagyon szerettük az első dalokat, szoktuk mondani, hogy szerelemesek vagyunk ebbe az egész „Wellhellos” projektbe. Abszolút nem foglalkoztatott minket, hogy ez most tetszeni fog e másoknak. Ez most nyilván jó érzés. Az sem volt tervben, hogy a tiniknek, az idősebb korosztálynak, vagy a még idősebbeknek szóljon. Vicces, hogy például anyukám barátnői is hallgatják. Talán amit belőttünk, a fesztiválos közönséghez mindenképpen szeretnénk eljutni, de ezt úgy látszik túl is lőttük, mert nagyon nagy rétegben hallgatnak minket.

Lemez van már, vagy készül?

Van egy hat számos kislemezünk, ami lemez formájában nem jelent meg, csak online internetes felületeken van fent. Nem is tervezünk egyébként kézzel foghatót, mi leginkább az internetes megoldásokban hiszünk. Aztán, hogy a jövőben lesz e, azt nem tudom. Folyamatosan csinálunk számokat, most csináltuk meg a soproni fesztivál himnuszát, illetve lesz egy feldolgozásunk, egy 1994-es dalt dolgozunk föl, ami szerintem szintén érdekes lesz. Szóval így folyamatosan dolgozunk, amellett, is hogy iszonyú sok fellépésünk van.