Költészet és tudás. Versek és diófalevél. Varró Dani és a „bükki füves ember”. Mindketten egy-egy szeletkéje annak a határtalan irodalmunknak és ismereteknek, amelyek képesek testet ölteni írott formában is. Egyben az a fajta családi örökség is, amely apáról fiúra, nagymamáról unokára szállt például a névben hordozott gúnyolásban („Hé, Varró, varrd meg a gatyámat!" Épp így csúfolták már atyámat), vagy éppen a gyógynövények ismeretében (A javasasszony unokája). Jómagunk, a hallgatóság, a tőlük megszerzett személyes találkozások élményét vihetjük magunkkal és annak lehetőségét, hogy újra velük lehetünk könyveik által. Jómagam nagyon kedvelem Varró Dániel költészetét és csak fele annyira szeretnék úgy játszani a szavakkal, rímekkel, ahogyan ő teszi verseiben. Stílusa utánozhatatlan, maga az ember: könnyed és játékos, modern és visszatekintő, humoros és megható, életszerű és irodalmi ihletésű, szókimondó és szerény. Végtelenül szerény és fiatal. 1977-ben született, a kortárs fiatal költőgeneráció kiemelkedő alakja. 21 évesen jelent meg első önálló kötete a Bögre Azúr, majd verses meseregénye a Túl a Maszat-hegyen, amelyből bábmusical és színházi előadás is készült Presser Gábor zeneszerzésével. Kis szerelmes Szívdesszert verseskötete derűvel és apró keserűséggel átszőtt. Gyermekei születése ihlette mondókás könyveit: Akinek a lába hatos - Akinek a foga kijött - Akinek a kedve dacos. Mindez csak néhány olyan kötete, amelyet hóna alá csapva érkezett meg a művelődési központ és könyvtár meghívására.  Szerteágazó alkotói tevékenységéből hozott ízelítőt Bükre április 14-én. Délelőtt az iskolásoknak olvasott fel vidám gyermekverseiből, melyeket az Eszter-lánc mesezenekar tett még varázslatosabbá zenéjükkel, dalaikkal és azzal a közvetlenséggel, amellyel a gyermekek felé fordultak. Az esti Varró Dániel író-olvasótalálkozót hihetetlen humorral átszőtt, versek felolvasásával megspékelt, életút-bemutatás jellemzett.                                                                                                                                                 De itt volt nálunk Szabó György is, akit szintén nagyon kedvelek, tisztelek. Régóta dédelgetett gondolat eredményeként érkezett városunkba a „bükki füves ember”, aki 87 évesen, korát meghazudtoló vitalitással és állóképességgel rendelkezik. Küldetése, hogy azt az ősi tudást adja át, amelyet a természet megismerésével maga is megszerzett, s amely lassan-lassan kicsúszik az emberiség kezéből. Lehetőséget mutatott arra, hogy visszataláljunk azokra a gyógymódokra, amelyek a természetben rejlenek. Ne elforduljunk tőle, hanem óvjuk egészségünket, előzzük meg a bajokat, hosszabbítsuk meg életünket a gyógynövények erejével.  A május 7-ei büki előadása jó példa arra, hogy sokan vannak, aki erre az útra szeretnének rálépni vagy éppen nem letérni róla. Több mint 300 emberrel telt meg a sportcsarnok. A nagy helyiség ellenére is, mindenki közelinek érezte Gyuri bácsi gondolatait. Olyan egyszerű praktikákat hangsúlyozott, mint a sok folyadék fogyasztása, a vesetisztítása, a szív és érrendszer erősítése, a rák megelőzése, a vegyi anyagok mellőzése és a sok-sok gyógynövény jó hatása, mint például a diófalevélé. Bizonyosság az elmondottakra? Ő maga. A legjobb példa, a legjobb reklám. S mi számunkra a tanúsága mindkét rendezvénynek? Olvassunk a lélek és igyunk a testük egészségéért! Teremtsünk harmóniát ily egyszerű dolgokkal a mindennapjaikban!