„Találkoztak, el is vesztek...” Szalai Veron balladája
„Alsóbükön Veron, selyembe', bársonyba'
Felsőbükön Jóska rongyos nyoszolyába
Ugyanazon órán jöttek a világra.
Gyászos végzetüket csak az Isten látta.
Alsóbüki leány nem Felsőbükre való,
selyem szép szoknyája nem harmatba való.
Felsőbüki legény Alsóbükre nem kell,
Ez a törvény erre, tudja minden ember.”
Ez a nyolc soros két versszak volt az alapja annak a táncjátéknak, a melyet a Szent Mihály napi forgatag keretében, a város 750 éves évfordulóján mutattak be Bükön.
Tóth Tamás a Büki Művelődési és Sportközpont, Könyvtár vezetője kereste meg H. Nagy Katalint, a szombathelyi bábszínház nyugalmazott igazgatóját, hogy egy helyi kötődésű darabot hozzanak létre a város évfordulóján. H. Nagy Katalin remek partnerekre lelt Kocsis Rozi dramaturgban, aki a szövegkönyvet írta, és gyermekeiben Horváth Győzőben, Csollányné Horváth Krisztában, annak férjében Csollány Csabában, akik a táncjáték koreográfiáit megalkották. Emellet az Ungaresca Táncegyüttes és a Pesovár Ernő AMI Tücsök, Mákvirág, Lókötő és Zsendice csoportjainak vezetőiként a kitalált koreográfiákat betanították.
A táncjáték zenei szerkesztője volt Földesi Jánosné és Földesi János, akik az előadásban aktívan is részt vettek a Boglya együttesükkel. A zenei kíséretben partnerük volt a Tavaszi szél citera együttes is.
Büki szereplői is voltak az előadásnak, hiszen Csollány Csaba vezetésével szerepeltek a büki felnőtt néptáncosok is.
Az előadás fontos szereplői voltak – állandó színpadi jelenlétükkel – a Keltike Népdalkör, Pintér Anikó vezetésével.
A műsorban szerepeltek a büki Sok-szín-pad tagjai is, volt egy önálló árnybáb jelenetük a darabban.
A közel százötven szereplő varázslatos estét hozott a színpadra. A két főszereplő – Szalai Veronka és Barna Jóska – életének három szakaszát más-más táncos jelenítette meg.
A darab fontos szereplői voltak a párkák, akik fonják, kimérik, majd elvágják az ember életfonalát.
A táncjáték a gazdag leány és a szegény fiú szerelmét dolgozza fel, ahol a gazdag szülők gazdag vőt szeretnének. A gyermekkorban még nem annyira jelentkeznek a szegények, gazdagok közötti különbségek, de ifjúkorban már nem kívánatos ez a kapcsolat. Udvardi Jóska viszi táncba a lányt. A bálon aztán megjelenik a halálra táncoltatott leány motívuma. Barna Jóska és barátai elragadják egy-egy fordulóra a leányt, aki ebbe belehal. Majd Barna Jóska is a bánatába.
A közönség vastapssal jutalmazta a szereplőket. Nagyszerű estet produkáltak. Kár, hogy Bükön ez egyszeri varázslat volt.