A Répce-vidék Kultúrájáért Alapítvány 1997-ben alakult meg. A Répce mente meséi és mondái mesekönyv nyomán. A kuratórium 2015-ben a „Répce-vidék” nyíló virága” díjat alapította. Az alapítvány célja, Hogy a Répce-vidéken élő és a Répce-vidék kultúráját, hagyományait ápoló iskoláskorú tehetséges tanulók és mentoraik elismerést kapjanak értékőrző tevékenységükért.

A Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskola tanévzáró ünnepélyén Benkőné Klára Júlia a kuratórium elnöke két díjat is adott át.

A vidék népmesei hagyományainak megőrzéséért és ápolásáért Zsigrai Hanna, iskolánk 6.a osztályos tanulója és mentora Horváthné Pados Teréz vehette át az üvegrózsát.

Hanna kisiskolás kora óta élénken érdeklődik a mesék izgalmas, kalandos világa iránt, szívesen barangol azok birodalmában. Kezdetben a tündérmesék világa varázsolta el, és egy Csepregen rendezett verseny felhívására kezdett a Répce-mente meséi, mondái között búvárkodni. Megragadták őt a nem mindennapi megfogalmazású, szófordulatokban, a helyi tájnyelv használatában gazdag, olykor kicsit ijesztőnek is tűnő mesék. Kihívásnak is érezte megtanulásukat, a szereplőkkel való azonosulást, a fordulatok és a humor megértését, majd a megtanult mesék élményszerű átadását a hallgatóinak. A humorosabb megfogalmazású történetek tetszettek jobban neki, azokat válogatta, olvasta, tanulta legszívesebben. A versenyeken minden alkalommal kiemelték szép, tiszta kiejtését, határozott, figyelmet megragadó színpadi megjelenését, a közönséggel való folyamatos kontaktus tartását és azt, hogy mélyen átéli a mesék szereplőinek érzéseit.

Az alsó tagozatból kirepülve, felsősként változott személyisége, már nem volt annyira szereplési vágya, de a meséktől nem szakadt el. Versenyeken a verseket szavalta szívesebben, hiszen korosztálya kinőtt a mesevilágból. A prózamondás azonban nem nyerte meg annyira a tetszését. Inkább a mesék kutatása felé fordult a figyelme.

Hanna „mesés” sikereinek elindítója Horváthné Pados Teréz volt. A 40 éves szakmai gyakorlattal rendelkező tanítónő mindig szem előtt tartotta az általa nevelt-oktatott kisdiákok tehetségének felismerését, kibontakoztatásuk segítését. A büki kisdiákok Terike nénije elkötelezetten védi és ápolja szülőföldje, a Répce-mente kultúráját, hagyományait (népzene, hagyományok, népdalok, népköltészet). A mesemondás megszerettetése mellett a népdalok is nagyon közel állnak szívéhez. Szárnyai alól sok-sok büki népdalos repült Pintér Anikó népdalénekes szárnyai alá, aki tovább fejlesztette tudásukat.

A másik díjat – a népdalkincs megőrzéséért - a sajtoskáli László Lili Molli kapta, aki a bői iskola 6. osztályos tanulója, és mentora Pintér Anikó kapta.

László Lili Molli kicsi kora óta tagja a büki Művelődési Központ Napvirág Népdalcsoportjának. A csoportos éneklés mellett azonban szólóban is nagyon szép sikereket ért el.

A büki Művelődési Házban működő népdalcsoportok művészeti vezetője Pintér Anikó. Az ő neve a népdalosok népes családjában ismert nem csak Vas megyében, hanem a szomszédos megyékben is énekesként és művészeti vezetőként egyaránt. Elhivatott népdalénekes, a hagyományok megőrzése, ápolása, átadása fő célja. A szűkebb haza népdalkincsét igyekszik elsősorban megtanítani tanítványainak, de a távolabbra tekintés is célja. Fontosnak tartja, hogy ismerjék a tájegységet, ahonnan a dalok származnak és egy tájról minél több daltípust, dallamot ismerjenek. Vallja, hogy előadásmódjuknak tükröznie kell a személyiséget, az érzéseket is. Tanítványai ebben a szellemben szerepelnek nagy sikerrel.

További szép sikereket kívánunk a díjazott diákok és mentoraiknak!