A rossz idő miatt nem az új szobor mellett, hanem a Városháza aulájában gyülekeztek az ünneplők, akik a város 1956-os forradalom megemlékezésére érkeztek. Galambos Ferencné köszöntőjét követően Nika Róbert a Sok-szín-pad vezetője a büki kötődésű, az 1956-os büki eseményekben szerepet vállaló Savanyú János Az éjféli ÁVÓ című versét mondta el.

Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a részvevőket, a helyieket, a szobor alkotóját, Blaskó Jánost és a zsennyei művészkör jelenlévő tagjait. Az 1956-os eseményekre utalva mondta: Meglepően sok olyan bírósági ítéletet, jegyzőkönyvet olvashatunk, ahol azért ítéltek halálra embereket - főleg a déli részén a megyénknek -, mert például segítettek valakinek nyugatra jutni, vagy, mert szereztek öt darab üres, lakcímbejelentő lapot. Bizony, ezért is halál járt. Egyenes út vezetett ebben a politikai hangulatban 1956. októberéig.

A Büki Női Kar Elindultam szép hazámból, híres kis Magyarországból, visszanéztem félutamból, szememből a könny kicsordult- kezdetű népdala – mint később erre Blaskó Péter is utalt – tökéletes választás volt az avatandó szoborhoz. Hiszen egy hazáját éppen elhagyó, de arra még bizonytalan tekintettel visszanéző embert jelenít meg a szobor.

Blaskó Péter – a szobrászművész színész testvére, a Nemzet Művésze, Kossuth- és Jászai Mari díjas Érdemes Művész – mondott ünnepi beszédet. Személyes élményeit is belefűzte a beszédébe, hiszen ő már nyolc évesen nyiladozó elmével, bátyja 11 évesen kiskamaszként látták a belvárosi lakásuk környékén történt eseményeket. Családjukban is – mint több ezer magyar családban – a menni vagy maradni kérdése felvetődött. Édesanyjuk gyógyszerészként könnyen beilleszkedett volna egy új országban, de a festőművész édesapa ezután a svájci Alpokat fogja festeni? Hiszen minden ideköti a családot, e hazához. Az ő döntésük a maradás volt. De érthető volt sokak távozása.  Ez gyakran fájdalommal, tragédiákkal, honvággyal is járt, hiszen a szeretteiket, a hazájukat hagyták el. Ezeket a gondolatokat fogalmazta meg testvére ebben sokat mondó köztéri alkotásban.

A rossz idő miatt még a teremben mondta el Jász László plébános és Bakay Péter evangélikus lelkész a gondolatait. 

A szobor megszentelése és megáldása természetesen már az „Elindultam szép hazámból” című szobor mellett történt. Az emlékezés koszorúját először az önkormányzat vezetői – Dr. Németh Sándor polgármester, Róbert alpolgármester, Dr. Tóth Ágnes jegyző, Szabó András aljegyző és a szobor alkotója Blaskó János helyezte el a szobor talpazatára. Majd Ágh Péter országgyűlési képviselő, Majthényi László közgyűlési elnök, Dr. Kapiller Sarolta Kőszeg Járási hivatal vezetője, majd a helyi intézmények szervezetek képviselői koszorúztak.

A koszorúzást követően – ismét a Városházán- a Szózat eléneklésével zárták a rendezvény hivatalos részét.

A fogadáson Ágh Péter országgyűlési képviselő mondott pohárköszöntőt. Kiemelte: Büknek is voltak 1956-os történései: ledöntötték a szovjet emlékművet, 86 fővel megalakították a Nemzeti Tanácsot, majd a megtorlás elől százan hagyták el a hazát. A város címerében lévő oroszlán az 56-os hősökre is emlékeztet.