A rendezvény ünnepi szónoka a szombathelyi Weöres Sándor Színház művésze, a Jászai díjas Trokán Péter volt.

A megemlékező ünnepség elején Trokán Péter elmondta, hogy először fordul vele elő, hogy elvállal olyan ünnepséget, ahol nem költők, írók gondolatait mondja el, hanem saját gondolatait, átélt élményeit.

Azt a 13 napot, amit megélt,- a családban,- mindig is forradalomnak hívták. A család Újpesten élt ekkor, ami  még különálló egység volt Budapest mellett. Trokán Péter tíz éves volt, amikor egy októberi napon felgyorsult minden. 23-án csupa boldog fiatalember indult  ünnepelni a lengyel- magyar barátságot, de megfogalmazták az elégedetlenségüket is az akkori antidemokratikus rendszer ellen.

Tiltakozásnak indult, aztán népfelkelés lett, szabadságharc, forradalom. Trokán Péter gyermeki szemmel figyelte az eseményeket, neki még a lövedékek elől a pincébe menekülés is új élmény volt. Találkozás a forradalmat leverő szovjet katonákkal – mind új tapasztalat. Aztán apjának a helyzet elemzése: ismét hazudnunk kell.

Trokán Péter francia barátai kérdezték, hogy mit jelentett ez a 13 nap, egy vesztes forradalom?

 Az, hogy mi magyarok fel tudtuk mutatni az ötvenes években Európában, hogy mi őszintén  szeretnénk élni. „ A gyerekeimnek is azt mondom, hogy sohasem lehet hazudni”- hangsúlyozta a szónok.

Trokán Péter gondolatai után a büki társadalmi szervezetek helyezték el a megemlékezés koszorúit.

A rendezvény a Művelődési Központ nagytermében folytatódott, ahol a szombathelyi Weöres Sándor Színház művészei az általuk összeállított emlékező műsort adták elő.